Egészen biztos, hogy félre fogják sokan érteni, utálni is fognak érte, de sajnos a nyuggerekkel kapcsolatban ez a legértelmesebb, amit mondani tudok:

Lev Tolsztoj: Medve a szekéren

 A HOLLÓ ÉS A HOLLÓFIAK

Mese

Fészket rakott magának a holló egy szigeten. Mikor kikeltek a fiókái, elkezdte átvinni őket a szigetről a vízentúli földre. Előbb egyik hollófiat vette fel karmával, s repült vele a tengeren által. Amikor az öreg holló ott szállt a tenger közepe táján, elfáradt, ritkulni kezdett a szárnycsapása. Gondolta magában: - Én most erős vagyok, s a fiókám gyenge, s én átviszem a tengeren; de ha megnő és megerősödik, én pedig már gyenge leszek a vénségtől, eszébe jut-e, hogy mennyit fáradoztam érte, s elvisz-e majd egyik helyről a másikra? - És az öreg holló megkérdezte fiókáját: - Ha már gyenge leszek, te meg erős leszel, viszel-e majd engem? Mondj igazat nekem! - A hollófióka félt, hogy beleveti a tengerbe az apja s ezt felelte: - Viszlek. - De az öreg holló nem hitt a fiának s kiengedte a karmából. A hollófióka úgy hullott alá, mint a kő, s belefúlt a vízbe.

Az öreg holló most egyedül repült vissza a tengeren át a szigetre. Akkor megfogott egy másik hollófiat, s azt is vinni kezdte a tengeren túlra. Megint elfáradt a tenger közepe táján, s kérdezte a fiát, viszi-e majd helyről helyre vénségében. Megijedt a fiókája, hogy a tengerbe veti az apja s ezt felelte: - Viszlek. - De ennek a fiúnak sem hitt a hollóapa s ledobta a vízbe.

Amikor az öreg holló visszarepült a fészkéhez, már csak egy fiókája volt benne. Fogta az utolsó fiát, s elindult vele a tengeren túlra. Mikor a tenger közepe táján szállott s elfáradt a szárnya, megkérdezte tőle: - Étetsz-e majd vénségemben, s hordozol-e helyről helyre? - Felelte a fiú: - Nem én, nem hordozlak. - Miért nem? - kérdezte az apa-holló. - Mert ha öreg leszel és én nagyobb leszek, nekem is lesz fészkem s lesznek fiókáim, és én majd azokat etetem s hordozom. - Akkor a vén holló azt gondolta magában: - Színigazat mondott, ezért hát fáradok érte, s átviszem őt a tengeren túlra.

És az apa-holló nem eresztette el a fiát, az utolsó erejét is megfeszítve repült-repült, s átvitte a vízentúli földre, hogy majd az is fészket rakhasson és fiakat neveljen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.